pár éve már az IGÉNYES közönség is kénytelen bevallani, hogy az 'n sync (vagy
*NSYNC) boybandben startoló justin timberlake szólómunkája nem szar. sőt, egyes pillanatai tényleg egészen magasra teszik a lécet, vagy ugorják meg, attól függően, hogy hogy állsz hozzá a popzenéhez.
a legeleje
justin 1981-ben született tennessee-ben, az államban, amelynek nashville a központja, a country hazája, wescók, por, kalap. talán ennek köszönhető a hírhedt
farmerdressz-fiaskó, amikor akkori barátnőjével, britney-vel az éra igazi álompárjaként összeöltöztek a 2001-es American Music Awards-ra.
de ez később volt, vissza az elejére: ekkor a kis justin még csak épp megismerkedett britney-vel, amikor a floridai
mickey mouse clubban kezdtek együtt szerepelni, christina aguilerával és IGEN, ryan goslinggal együtt. a csini arcát és klassz hangját egy videón kipécéző menedzser miatt a legfiatalabb tagja lett az 1995-ben induló 'n sync fiúzenekarnak.
via
a bandát
lou pearlman szponzorálta és menedzselte, aki a konkurens backstreet boys-t is összerántotta két évvel előtte, 1993-ban. (később kiderült, hogy a férfi a tengernyi pénzét piramisjátékból szerezte, jelenleg is börtönben ül, elvileg 2029-ben szabadul... hopi. 2002-ben például az akkor 14 éves aaron, a backstreet boys-os nick öccse jelentette fel.)
európában ekkor már évek óta csúcsra volt járatva a téma: 89-es alakulás és az 1990-es első albumuk (take that and party) óta szupersztár, majd az 1993-ban (everything changes) és 1995-ben (nobody else) megjelent albumokkal pedig gyakorlatilag hipersztár
take that szerepelt minden egyes lány szobájának a falán szerte a kontinensen. nekem is. naná.
via (nem bírom megállni, hogy hozzáfűzzem, hogy a képaláírás "a banda fénykorából" nem igaz, ez a kezdeti állapotokat mutatja, a fénykor inkább a 2-3. albumkor volt. FYI.)
nem tűnt tehát rossz ötletnek az egyesült államokban is összeszedni egy hasonló tematikára alapozott csapatot. az őket megelőző együttes, a klasszikus, mai értelemben vett boybandek alfája és omegája, a
new kids on the block az 1990-es csúcs után 1994-ben feloszlott, így a piaci rés csak arra várt, hogy valaki helyes kis fiúkákkal betömködje.
az 'n syncet jó érzékkel németországban launcholták,
hiszen a kilencvenes évek popzenei központja ott volt (és a eurodance
gyakorlatilag összes jelentős szereplője német volt). az is emellett
szólt, hogy az 1993-ban beindított backsktreet boys úgy tűnt, hogy
minden, fiúbandának learatható sikert szépen be is húzott az egyesült
államokban (a debüt-album 1996-ban jelent meg, és TIZENNÉGYSZERES (!!!)
platina lett, mai állás szerint 10.120.000 db album kelt el a világon
azóta. minden idők egyik legsikeresebb első albuma lett ezzel.)
itt még van sok kép (HHHAAAJJJ!!!4!!4!)
a bandát chris kirkpatrick (mivel a backstreet boys-ba nem került bele), a kerekarcú, kecskeszakállas srác kezdte el összerakni lou-val, először a baráti körbe tartozó joey fatone-t hívták (a másik kecskeszakállas srác), majd pearlman ajánlására hívták a mickey clubból justint, aki pedig club-os barátját, jc-t ajánlotta be. viszont kellett egy basszus is, így egy Jason Galasso nevű srácot találtak, aki viszont pár próba és fellépés után kilépett, mert nem akart tiniidol lenni... (
sean smith justinról szóló könyvében a szerző szerint ezt mondta jason: "i don't think 'n sync is happening". biztos azóta átgondolta...)
ekkor elkezdtek meghallgatni egy csomó embert, végül justin utolsó esélyként felhívta a volt énektanárját, aki akkori egyik tanítványát, lance bass-t ajánlotta neki (nyilván a neve miatt hahaha). az akkor 16 éves srácot nagyjából egyből bevették a bandába (a 14 éves justint 2 évvel verte zsenge kora ellenére). az együttes neve az in sync (szinkronban) a tagok nevének utolsó betűjéből áll össze, tudtátok? így: Justi
N, Chri
S, Joe
Y, Jaso
N, J
C. illetve az urban legend szerint justin anyukája mondta, hogy milyen jól szinkronban van a hangjuk a srácoknak. így hát elkezdtek nonsztop gyakorolni floridában.
reálisnak tűnt, hogy a boyband-bizniszben van pénz, így 1997-ben megjelent az együttes nevét viselő debüt-album. lou nem bízta a véletlenre: a BSB és NKOTB menedzserét,
johnny wright-ot kérte fel, hogy vegye szárnyai alá a fiúkat. ő mostanában pl a jonas brothers-t menedzseli egyébként.
via
az első single, az
i want you back nagyot robbant európában, mindenben megfelelt a kor pop-követelményeinek. végre jött a TT folytatása (akik 1996-ban, nem sokkal Robbie kiválása után feloszlottak), és az európában annyira még nem beindult BSB mellé is elfért, bár ők is - nyilván - pont ugyanolyan popzenét nyomtak, de hát a smack-leves haj a szexi justinon... a
tearin' up my heart és
here we go single megjelenése után németországban kijött az album, és egész európában sikere lett.
a wikipédia szerint vincent de giorgio, az RCA records kiadó munkatársa egy BUDAPESTI koncerten figyelt fel az együttesre, és ajánlott nekik szerződést. hmm.
mindenesetre az öt amerikai srácnak beindult a karrierje az egyesült államokban is, 1998-ban jelent meg a tearin' up my heart single, és egyből a billboard top 100-ban indított, de az album csak 85-ik lett. ekkor viszont a mickey mouse clubban a BSB-koncert helyett (brian szívműtétje miatt) beugróként az 'n sync játszott, és pár hétre rá be is költöztek a top tíz album közé.
a
2000-es második album, a no strings attached már a sony-nál jelent meg, és egy nap alatt több, mint EGYMILLIÓ példány kelt el belőle, aztán 2,42 millió egy hét alatt. hoppá. az albumhoz tartozott egy rendes, világ körüli szuperturné is, show-val, DVD-n kiadott turné háttéranyaggal, és Live From Madison Square Garden felvétellel. ezen az albumon már számos híres művész is közreműködött, pl left eye a tlc-ből a
space cowboy-ban, vagy pl richard marx, aki a this i promise you-t írta (ő énekelte a SZÍVBEMARKOLÓ
right here waiting című számot, szóval szívbemarkolásból elég jó), illetve több számot már
jc chasez írt, nem csak énekelt. ő később olyanokkal dolgozott együtt, mint a basement jaxx, a girls aloud, és szólóalbumot is adott ki. és érdekes fact: örökbefogadott kisfiú volt.
(HAJ!!!44!!4)
2001-ben a super bowl (az
amerikaifoci nemzeti döntője, évente milliókat szögez a tévé elé)
halftime show-jában léptek fel, az aerosmith-szel, britney-vel, mindenkivel, ez gyakorlatilag a csúcsok csúcsa. egyesek szerint
az egyik legjobb halftime show volt evör. akkor pont tényleg szépen összefoglalta az egész kilencvenes évek vége popot. (később justin még egyszer fellépett itt, janet jacksonnal 2004-ben, amikor letépte a melléről a cuccot, tudjátok.
6:16-kor jön justin, 7:29-kor ránt.)
ekkor már nem ragaszkodtak annyira klasszikus lassú, vagy épp popos, nyálas, ugyanolyan recept szerint készült slágerekhez. az albumon az r 'n' b vonal is megjelenik, ld
it makes me ill című szám. egyébként a középtempós pop marad irányvonalként, megfejelve azért a
kötelező szívbemarkolással, amit az imént említettem. a dalok nagy részét már justin énekelte, plusz beatboxolt is. illetve az autotune korai csíráját is elvetették a
digital get down című számban, pedig mondjuk justinnak
nem igazán volt szüksége arra, hogy korrigálják a hangját.
rolling stone borító, 2000 március
a
celebrity album első single-je, a pop című dal már nem átallja az őket is világsztárrá emelt popgépezetet kritizálni. ekkorra justin levágatta a haját és már végképp ő lett a banda vezetője ének-szempontból, illetve az eddigieknél még több számot producáltak ő és jc. a jól bevált receptet persze azért megtartották. a bye bye bye is egy nőkidobós-szám, a pop a mocskos popról szól, a single
girlfriend sem színtiszta pop, hanem sokkal inkább r 'n' b. bár az albumot szerették, sikere azért nem tudta megközelíteni a no strings attached sikerét.
a tematikát egyébként minden bizonnyal az is meghatározta, hogy míg britney-vel jártak (1999-2002), rengetek pletyka és sztori keringett róluk, és a szupersztársághoz tartozó médiafigyelem követte őket mindenhová. a szakítást justin már szólóban, a cry me a riverben dolgozta fel.
via (RUHÁK!!!4!44!!!!)
de ezt majd a következő fejezetben fejtem ki...
