a heaven street sevennel akkor találkoztam, mikor egy lánnyal jártunk angolra a városmajori gimibe, és valamelyik gitárossal vagy kivel járt a zenekarból. ő adta kölcsön a budapest dolls-t, akkor jött ki, 1998.
szeretem máig is tökre azt az albumot, de annyira örülök, hogy onnantól magyarul írnak szövegeket, mert annyi de annyi kibaszottul csodálatos refrént adtak a magyar popnak... ah.
meg hát persze a zene, az ének, minden jó bennük, az az igazság.
forevör láv.
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi
Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet, nem lehet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése