a szívem megszokásból ver

a péterfy boriékat feldolgozni is jó.

az a legjobb benne, hogy a két dal szövege különbözik, és mindkettő így nagyon jó
pl bori:
"végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből"

"szelíd pillák, félmosoly
kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly
vadul nyüzsgő hangyaboly
lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán
szép lazán"

meg eleve:
a magány újra mellém dől vs a magány újra mellém ül...

szóval mindkettő pont így jó.




A magány újra mellém ül
Cigifüst száll az erkélyről
A végén úgyis csak egy sóhaj marad
Háá

A szívem megszokásból ver
Felém nem hajolhatsz már
A végén emlék lesz majd belőled is
Csak a két nagy szembogár

Vadul széttolt bútorok
Lemezjátszó a szív
A lány egy lemezt rádobott
Vadul szétlőtt tűzfalak
Pár percet még maradnak
És a porba dőlnek
Aztán...


A magány újra mellém ül
Cigifüst száll az erkélyről
A végén úgyis csak egy sóhaj marad
Háá

A szívem megszokásból ver
Felém nem hajolhatsz már
A végén emlék lesz majd belőled is
Csak a két nagy szembogár

Száraz könnyek
Egy fél mosoly
Kicsit késett mégis átért
Kicsit fázik, nem komoly
Vadul nyüzsgő hangyaboly
Pár percet még szaladgálnak
És elfelejtjük az egészet

Aztán újra mellém ül...

 fb


szeretem a bérczesi robit.
és a lövölde tér is milyen jó!
az emléxel? című albumot meg lehet hallgatni (már régóta) itt, szövegestül, mindenestül, az Én és az Ének projektje ez a neki.


biorobot - szembogár innen tölthető

csipogó

bérczesi robi az egyik legjobb magyar szövegíró, evör.
a klip meg mobillal készült.
gitároznak benne, azt ez.




Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges-régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
megígértem, hogy-hogy nem alakulok át?
a füleimnek a csípős szél fütyül,
a fogaim közt száraz szalmaszál,
köd előttem a réges-régi út,
sose vívtam a széllel háborút,
ha kopogott, én mentem vele tovább,
síneken, kerítéseken át.

a fogaim közt réges-régi szó,
a szavaimtól szótlan házfalak,
köd alattam kockás háztetők,
mosolyokból épült kőalak,
a tenyeremben a hullócsillagom,
hunyorító durcás kismadár,
csipogó kis sápadt angyal,
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is

elszáll, mert túl közel hajoltál,
elszáll, mert hangosan pofáztál,
elszáll, mert túl sokat beszéltél,
ott száll, nézd, ott száll,
mért nem szól hozzám?
mondom, mert túl közel hajoltál,
mért nem szól már rám?

a közelemben a régesrégi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne

biorobot - csipogó (video rip)