néha már fényes nappal

bródy, bérczesi, így.




Álmodom - néha már fényes nappal álmodom,
A múlt időkre nyílik az ablakom,
És a pillanat törékeny szárnyakon
Bár itt repül, elkapni nem tudom.

Vagy csak álmodom - a Holdat ringatja a Balaton,
Egy kócos fej zokog a vállamon.
Ne sírjál, hisz szeretlek - én ezt súgom,
De ő már érzi, hogy elhagyom.

Álmaimban, hogyha megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket.
Homályos, torz tükörből pislog vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Vagy csak álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon,
A táncteremben lázas izgalom,
A lelkek hangja zeng a húrokon,
Remény, elszántság az arcokon.

Vagy csak álmodom - kalandozások messze tájakon
A zászlónk leng a régi várfalon.
Vad éjszakák idegen ágyakon,
Valahol eltévedtem félúton.

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom.
Elüldögélek itt,  ezen a színpadon.
A dal még mindig egy édes fájdalom,
Merre induljak, majd megtudom.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket,
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

innen

bérczesi robi - álmodom